IV.

Zötykölődésre ébredtem fel. Fejem Barbi ölében volt, felismertem az illatáról. Nem nyitottam ki a szemem. Próbáltam először visszatérni a testembe. Mély levegőt vettem és visszagondoltam a tegnap történtekre.
Megtudtam, hogy megváltozik az életem.
Miután kimondta a nevemet valószínűleg a döbbenettől elájultam. Résnyire nyitottam a szemem. Hajnalodott. Tehát mégiscsak elájultam és végigaludhattam az egész napot. Óvatosan fejemet felfelé fordítottam, hogy ránézhessek a barátnőmre. Ő is aludt. Fejét az ablaknak támasztotta és nyitva volt a szája. Elmosolyodtam és óvatosan felemeltem a fejem. Körbenéztem.
Egy limuzinban ültünk. Hatalmas volt belülről. A másik két lány is az autóban ült. Fejüket egymásnak döntve aludtak velem szemben. Felültem és nyújtózkodtam egyet. Még mindig ugyanaz a ruha volt rajtunk, amit tegnap viseltünk. Elhúztam a számat, amikor megmordult a hasam. Rég nem ettem.
- Jól rám ijesztettél csajszi. – szólt egy suttogó hang mögöttem.
Megfordultam és megöleltem Barbit.
- Mi történt? – kérdeztem és elengedtem.
- Sokkot kaptál valószínűleg. – beletúrt a táskájába és egy csokoládét vett ki belőle. Belenyomta a kezembe. – Tessék. Egész este korgott a gyomrod. Nem tudtam tőled aludni.
Hálásan bontottam ki a papírt és beleharaptam.
- Hol vagyunk?
- Miután elhoztunk téged a kórházból azt mondták, hogy…
- Micsoda? Kórházban voltam?
- Elájultál. Azt sem tudtuk mi van veled. Justin testőre vitt el téged a kocsihoz.
Elpirultam. De ciki.
- Meddig voltam eszméletlen?
- Hajnal tájt magadhoz tértél. Azt suttogtad, hogy köszönöm. Még maga Justin is ott volt. Aggódott érted.
- Komolyan? – lepődtem meg. Ezt nem gondoltam volna.
- Haza akart küldeni.
- Mi?
- Úgy gondolták, hogy nem bírnád a stresszt, ha ennyitől kiakadsz.
- Hogyan gondolták meg magukat?
- Elővettem a szótárt…gondolhatod. Én meg a profi nyelvtudásom. A szívem úgy vert, nehogy valami hülyeséget mondjak. De sikerült összekaparnom, hogy ezért dolgoztál idáig.
Éreztem, hogy elönt a melegség. Újra megöleltem.
- Köszönöm.
       Körülbelül fél óra múlva kinyílt az ajtó. Egy fekete öltönyös férfi állt kint.
- Üdvözlöm önöket a Hiltonban.
Barbival összenéztünk. A két lány izgalmában felsikított.
- Ez most komoly? – szólt izgatottan a szőke hajú lány. Ők voltak ketten azok, akik velem együtt táncolhatnak majd Justinnal.
Barbi kicsusszant mellettem és kivágódott a kocsiból. Nevetve követtem.
Mikor kiszálltam leesett az állam. Felemeltem a fejem és szétnéztem. Az épületek hatalmasak voltak. A szálloda, ami előtt álltunk hívogatóan gyönyörű volt. Vörös selyem függönyök és aranyozott lécekkel volt körbekeretezve az ablaka. Csodálatos volt.
- Mintha megnyerted volna a lottót.
Ránéztem.
- Ez annál is jobb.
Megvártuk a másik két lányt és besétáltunk.
- Mutathatom a szobájukat, hölgyeim? – jött oda egy magas férfi, talpig vörös egyenruhában.  – A poggyászokat már felvittük.
A vörös hajú lány, akinek nem emlékeztem a nevére elém állt és kezet rázott a férfival, aki erre felvonta a szemöldökét.
- Az apám hívta magukat? A nevem Miranda Crown.
Miranda. Igen, már emlékszem. A férfi viszont zavarban volt.
- Egy pillanat. –mondta és a pulthoz sétált. Miranda hátranézett.
- Én az elnöki lakosztályban fogok aludni. – hátrasöpörte hosszú, göndör haját és odasétált a pulthoz. A szőke hajú lány ránk nézett és félénken odajött.
- Miért tördeli a barátnőd a kezét?
Barbira néztem. Szinte forrt a dühtől. Megfogtam a kezét.
- Ne rendezz megint jelenetet!
- Majd én helyrerakom azt a gazdag fenekét! –mondta és elindult Miranda után. Elkaptam a kezét.
- Hagyd abba! Nem kell balhé.
Keresztbefonta a kezét a mellén, de a szemét nem vette le Mirandáról.
- Amúgy Phenelopé vagyok. – szólt a lány ismét mellettem.
- Örülök Phenelopé, Anna vagyok.
- An-na?
- Csak Anna.
- Ana. Értem.
Tudnám, miért ejti mindenki így a nevem.
- Szép nyelv, amin beszéltek. Honnan jöttetek?
- Magyarország.
- Az hol is van? – kérdezte kicsit megszeppenve.
- Európában.
- Az kicsit messze van innét. – nevetett fel.
- Kicsit. – mosolyogtam és a pult felé néztem, mikor jön már vissza a férfi?
- Én Texasi vagyok.
- Értem. – néztem rá futólag és fellélegeztem, amikor a férfi újra felénk sétált.
- Kövessenek. – mondta. Így tettünk.
Az ötödik emeleten kiszálltunk. Mind a hárman-Miranda egy külön emeleten van- a férfi követtük, amíg az meg nem állt egy ajtó előtt. A kezembe adta a kulcsot.
- A kettőszázas szoba. Reméljük, kényelemben fogják érezni magukat szállodánkban. Ezt- elővett a zsebéből egy borítékot- Mr. Bieber küldte maguknak. –meghajolt, majd elment.
Barbira és Phenelopéra néztem. Kinyitottam az ajtót.
Óvatosan léptem be és belélegeztem a szoba illatát. Liliom és ibolya illat terjengett. Mind a hárman beljebb léptünk. Phenelopé felsikított és az erkély felé futott. Én és Barbi jobban szétnéztünk. Az előszobából három szoba nyílt. Az ajtóval szemben egy nappali nagyságú szoba volt, annak bal oldali részében egy konyhapult volt. Jobbra két ajtó nyílt. A második ajtó mellett még egy ajtó. A nappali végében pedig egy kijárat az erkélyre. Gyönyörű volt. A függönyök ugyanolyan vörös színűek voltak, mint a padlószőnyeg. Nem hittem a szememnek.
- Aszta mindenit! – suttogta Barbi mellettem.
- Ez elképesztő! – értettem egyet vele és kinyitottam az ajtót. Ott voltak a csomagjaink.
- Lányok!- szólt Phenelopé. Kisétáltunk az erkélyre. A látvány mesés volt. Szinte egész Atlantát be lehetett látni. A korlátnak dőltem és beszívtam a meleg levegőt. Majdnem sírva fakadtam, a boldogságtól. Eszembe jutott a levél. Mikor kinyitottam az ajtót, beledugtam a zsebembe.
Kibontottam. Phenelopé és Barbi közelebb jöttek.
,, Meglepetés!

Szeretnék újra gratulálni nektek lányok! Csodálatos kaland veszi kezdetét, amiben ti is részt vehettek! Remélem, tetszik a szálloda, élvezzétek ki minden percét, mert hamarosan elkezdődnek a turnézások! Sajnos most nem lehetek ott veletek, mert éppen fellépésem van, de ha végeztem, mindenképpen elugrom hozzátok az információkkal!

Sziasztok!

Justin”

Phenelopé felugrott izgalmában. Barbival együtt.
- Justin idejön? – sikították egyszerre két különböző nyelven.
Felnevettem és, hogy mind a ketten megértsék bólintottam.
Csöngettek. Ott hagytam a két boldogságtól ugrándozó lányt és kinyitottam az ajtót. Talán Miranda az.
Meglepődve tártam ki az ajtót. Nem Miranda állt előttem. Hanem maga Justin Bieber. Rám mosolygott.
- Szia.