-Beeep,Beeep-szólalt meg csütörtök reggel az ébresztőórám.Boldogan pattantam ki az ágyamból, és vettem az irányt a fürdőszoba felé. Út közben megálltam az egyik doboznál, amikbe becsomagoltam a szoba tartalmát, és a mobilom után nyúltam. És elindítottam a kedvenc számom a kedvenc énekesnőmtől, azaz a What´s my name-t Rihannától. Ezt énekelve besétáltam a fürdőszobába. Fogatmostam, megfésülködtem és kivasaltam a hajamat.Majd a ruháim felé vettem az irányt. Az asztalomon hevertek, mivel a szekrény már úton van LA-be. Sokat válogattam a ruhák között, pedig már nem volt olyan sok. De végül ezek melett döntöttem:

Egy piros naci, fekete-piros trikó, fekete kendő, piros hajpánt,fekete óra, piros rúzs, fekete partyszemüveg,fekete és piros színű körömlakk, és egy pár kis kiegészítő.

Az útra pedig ezt tettem félre, hátha a nagy sürgésben nem lenne időm ruhákat válogatni.

Life Sucks: I must've done something really bad in a previous life...
Farmer csőnaci, fekete trikó, fekete Converse tornacipő,egy gumi karperec amin anglia zászlajának a mintája volt.
Ha már nem Angliában leszünk, legalább a ruhhám maradjon hozzá hű :P
Na de még nem mentem el. Majd csak holnap, ma még elköszönök a barátoktól, kitudja látom-e még őket. Lefutottam a lépcsőn.
-Anyu, mentem elbúcsúzni, Szia-ezzel kirohantam a házból, át az úton, egyenesen a parkba, ott volt a megbeszélt találkozó.
Megérkeztem,mindenki ott volt. Mindenkitől elbúcsúztam. Legnehezebben Abby-től tudtam elbúcsúzni, a legjobb barátnőmtől. Több mint 2 órát velük töltöttem. Fagyiztunk, tettünk egy utolsó sétát, és rengeteget beszéltünk a múltról,Nevetgéltünk. Amikor bejelentettem hogy idelye mennem, adtak 1 ajándékot. Egy gyönyörű nyaklánc volt:

Megigértem nekik hogy minig rajtam lesz.Ez fog rájuk emlékeztetni,így mindig velem lesznek. Miután mindenkitől elbúcsúztam és megigértem nekik hogy majd írok nekik és hogy meglátogatom őket, könnyes szemmel haza indultam.
Otthon már üres volt a ház, az összes dobozt elvitték. Felfutottam a szobámba és én is bepakoltam a bőröndömbe. Délután a család meglátogatta a nagyszülőket, rokonokat.
Este 9 óra volt mire hazaértünk. Mindenki ment aludni. Egy matracon aludtunk. Még mielőtt elaludtam volna felnéztem twitterre, és facebookra. Csupán fél órát interneteztem, majd lecsuktam a gépet és röktön kidőltem.
-Becky kelj már fel, Los Angeles csak minket vár.-kiabált Sarah izgatottan.
Kiugrottam az ágyból, vagyis inkább le  a matracról, és elkezdtem készülődni.
-Siessetek fél óra és indulunk-szólt apu.
Búcsút vettem a háztól.Bejártam az egész házat, akárhova mentem, mindenhol eszembe jutott valamilyen ott történ jelentős dolog az életemből.
Bepakoltuk a bőröndöket a taxiba, majd megcéloztuk a repülőteret.
Amikor megérkeztünk leadtuk a poggyászainkat.Egyszercsak megszólalt egy férfi hang:
- 10 Perc Múlva megkezdjük a felszálást a Los Angeles-i gépre! Ismétlem..
-Ez a mi gépünk- szólalt meg apa.-Indulás.
Megkezdődött a felszállás. Fel se fogtam hogy már a gépen ülünk. Én az blakhoz ültem. Mellém pedig Erick, aki melett David ült. Mögöttünk Noel, apa és Sarah, ő mögöttük pedig anya,Zoé és Susanna. Elölvettem az iPhonemat és bedugtam a fülhalgatómat a fülembe. a rádióra mentem.
*Baby, Baby, Baby ooooh*-na ne, egyszer megyek a rádióra akkor is pont az az ember megy akit ki se állhatok. Justin Bieber, nem értem mit esznek rajta. Meg is kérdhetném Susannet vagy Saraht mert mind a ketten nagy fanok. Lecsuktam. Ebből elég is volt. Inkább halgattam Rihannat. Észre se vettem hogy elaludtam.Arra keltem amikor a légutaskisérő engem keltegetett:
-Hölgyem,hölgyem megérkeztünk Los Angelesbe.
Leszálltunk. A repülőtér hatalmas volt.Tele emberekkel, még sose láttam ennyi embert egy helyen.
-Rebecca gyere ide- hívott apa- na szóval maradjunk együtt, David te mész Noellel, Rebecca te pedig Zoéval.
-Oké-szóltunk egyszerre.
Miután elvittük a poggyászunkat kimentünk. Itt várt egy ember a kezébe *Evens Family* feliratú táblával.Oda mentünk hozzá, bemutatkoztunk, ő pedig az autóhoz kisért minket. Los Angeles gyönyörű, és hatalmas. Mi a város másik részén lakunk, nem messze a parttól.
-Megérkeztünk szólt a sofőr.
Kiszáltunk. Elakadta  a lélegzetem.Milyen csodálatos ez a hely.
-Na, tetszik?-kérdezte apu és a bejárat felé vette azirányt.
-Nagyon, ez eszméletlen, el sem hiszem, mint a mesékben-ilyen válaszokat halott vissza.
Bementünk, minden gyönyörű volt.
-Na várjatok csak, majd ha meglátjátok a szobátokat.-erre mindenki futni kezdett és kereste azt a szobát amely ajtajára az ő neve volt írva.
-megtalááltam-kiáltottam, és bementem.
A látvány csodálatos volt, el sem hiszem. Röktön elővettem a fénképezőgépemet és csináltam pár képet a barátaimnak.