|
3. Rész-a Nagy találkozás
2011.08.20. 22:00
És kész.Az összes képet amit csináltam elküldtem MSN-en Abbynek.
Abby***: Hű ô.ô ez a ház csodálatos. El sem hiszem hogy a legjobb barátnőm egy ilyen csodálatos házban lakik :o Méghozzá abban a városban ahol Justin Bieber is !!!! :O Ez,ez egyszerűen csodálatos.
Rebecca „LA Baby“: Tudom, még fel sem fogtam hogy itt lehetek. Állmaimban sem hittem volna hogy egy ilyen helyen lakhatok. *-* De azért ne feledd hogy én nem szeretem Justin Biebert!!!!! -(mondjuk nincs vele semmi bajom, volt amikor nem tudtam elaludni anelkül hogymeghallgattam a az ovearbore-t,de az már régen volt. Nagyon megváltozott :/... )
Abby***: n.n Bocsiii, teljesen ki ment a fejemből. o.o De egyébként még nem találkoztál vele? Azt olvastam hogy most otthon van, pihen.
Rebecca „LA Baby“: Nem,még nem találkoztam vele. De ha fogok akkor te leszel az első aki megtudja Oké??? Mondjuk nem sok esély van rá, Los Angles hatalmas...
Abby***: Kár L De ha találkozol vele OKVETLEN kérj tőle nekem autogrammot, lécciiii... Igérd meg. :(
Rebecca „LA Baby“: Persze, persze megigérem :D:D:D De most mennem kell, hosszú volt az út és kifáradtam , igaz aludtam, de akkor is, ez az időeltolódás... És még nem is láttam a várost. Majd írok, Sziijjus...
Abby***:Köszikeee :) Oké szijjus, jó pihenést, és város nézést. Már nagyon hiányzol, majd még beszámolok az itt törtétekről, de csak ha te is az ottaniakról.
Rebecca „LA Baby“: Szijjáááá :D
*Kilépés a MSN-ből*
*Számítógép Kikapcsolása*
Ezek a feliratok jelentek meg a monitoron, miután az egész elsötétölt.
Ezzel lecsuktam a gépet és elaludtam. Délután 5 óra 27 perc volt amikor felkeltem. Felültem az ágyra, és körbe néztem a szobámban. A szekrényemhez siettem átöltözni. De ahogy kinyitottam nagyon megdöbbentem. a szekrényem valójában egy óriási gardrób volt.Tele újabbnál-újabb és jobbnál-jobb ruhákkal, kiegészítőkkel.Több mint fél órát töltöttem az új szekrényemben mire kiálasztottam a megfelelő viseletet. Majd a fürdőszobám felé vettem az irányt és kivasaltam a hajam. Megkerestem a fülhallgatómat és az iPhonemat és betettem a zsebembe.
Majd lecikáztam a lépcsőn és befutottam a nappaliba.
A TV előtti kanapén ült Erick és nézte a kedvenc műsorát, leültem mellé.
-El sem hiszem hogy itt is aggyák ezt a röhejes műsort-viccelődtem.
-El sem hiszem hogy itt is olyan nagyon vicces vagy-mondta egy önelégült mosollyal az arcán.
-Héjj-és ezzel az arcába nyomtam az eggyik párnnát és hangos nevetésbe törtem ki.
-Naa... Nem kérsz a Pop Cornból?-kínált meg.
-Ahh most nem. Anyuék?
-Anyuék elmentek, csak én maradtam itthon, lusta voltam felkelni a tv elől.-magyarázta Erick
-Ténleg-markoltam bele a Pop Cornba
- és hova mentek?-kerdeztem.
-Mentek megnézni anyu új irodáját, de szerintem csak a városra voltak kíváncsiak.
-Oké, na én mek megnézni a várost, te nem jösz?-kérdeztem
-Áhh én már körülnéztem, a part csodaszép.-mondta- a víz is szuper szerintem próbáld ki.
-Köszi de most csak szét nézek. Ha valami akkor teló, na én léptem-és ezzel kimentem.
Elővettem az iPhone-omat az óra 6 óra 57 percet mutatott. A fülhalgatómat is elő vettem, betettem a fülembe, bedugtam a mobilomba és elindítottam *Kesha- *Who R Who We R* című számát . Lementem a tenger parta,ott sétáltam.
Nem voltak sokan, csak pár kisgyerek futkosott a vízbe, és csak egypár szerelmes párocska séált kéz a kézben.
Elsétáltam a mólón. Leültem a széléle a lábamat lógattam a vízbe és néztem a naplementét.
Csoda szép volt. *o* Egyszer csak valaki lépteit halottam a mólón, majd valaki leült mellém.
-Gyönyörű.-mondta a rejtéjes idegen.
-Az-mondtam miközben a már félig eltűnt napot néztem a víz felszínén.
-Amikor időm engedi mindig kijövök ide a mólóra és megnézem a naplementét, olykor még a napfelkeltét is, aztán sak sétáloka parton.
-Sajnálom azokat akik nem látják meg ezt a gyönyört.-mondtam.
-Hm… A legtöbben azok közül akik itt élnek észre sem veszik hogy ez milyen gyönyörű hely, álltalában azok akik csak ide nyaralni vagy kirándulni jönnekhamarabb észeveszik mi is van itt valójában.-mondta az idegen majd rám nézett és mosolyogni kezdett. Én is ráméztem és csak mosolyogtam. Gyönyörű barna szemei vannak *.*. Az a mosoly *o*.
-És te? Új vagy itt? Még nem láttalak ere fele!
-Ma reggel jöttünk Liverpoolból.-mondtam
-Ahh, szóval te is csak nyaralsz itt.-mondta majd lehajtotta a fejét és látszólag elszomorodott.
-Hát nem egészen. Itt fogunk élni. Anyum munkája miatt ide kelett költöznünk.és te? Idevalósi vagy?-kérdeztem
-Fél éve költöztünk ide Atlantából.Ténleg, ha ma költöztetek ide akkor még nem is láttad a várost. Igaz?-kérdezte lelkesen
-őhmm igaz-mondtam kicsit kíváncsian mit is akar ezzel
-akkor pont a legjobb emberrel találkoztál, úgy ismerem Los Angelest mint a tenyeremet.
-Vagyiis ? –értetlenkedtem
-Mit szólnál hozzá ha én vézetnélek téged körbe?
-oké én benne vagyok. De nem is ismerlek.-mondtam mosolyogva.
-Jaa igen ténlg, bocsi elfelejtettem. A nevem Justin. És a tied?
-Az én nevem Rebecca, Rebecca Evens.
-Rebecca, szép név- mondta és a már majdnem teljesen eltűnő napot néztük. Justin közelebb jött. Majd némán ültünk, akkor is, amikor már a nap lement. Egyszer csak Justin mozgolódni kezdett és levette a szvetterér, és a válamra hajtotta. Még vagy 5 percig szótlanul ültünk egymás melett majd megcsörent a telefonom. Anyuvolt az. Azt mondta hogy idelye lenne már mennem hisz már fél 10 volt.
-Bocsi, de nekem most mennem kell-álltam fel és fordultam meg, de Justin gyorsabb volt és megragatta a karom
-Várj, akkor még áll az alku??Körbe vezethetlek én a városban? –kérdezte
-Persze, majd holnap beszélünk, de most mennem kell.
-És, izé hogy eltudjalak érni megtudnád adni a telefonszámodat?-kérdezte
-Persze,-mosolyogtam és lediktáltam a telefonszámomat.
Azzal Justin megölelt. Rámosolyogtam , megfordultam és elindultam. Justin ott maradt egyhelyben állt és csak mosolygott. Gyorsan hazaértem. Köszöntem anyuéknak és felmentem a szobámba. Leborultam az ágyamra és ruhástul elaludtam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
