- Els , gyere máár… - a húgommal és a fontosabb haverokkal moziba indulunk velük töltjük a délutánt. Elköszönünk mindenkitől. ~Hisz ma utazunk haza Amerikába.~ De úgy látszik Els, nem igazán akar menni.
- Mindjárt megyek. – kiabált le nekem a szobájából.
- De haladj már, ez az utolsó találka a haverokkal. Holnap bepakoljuk amit még kint hagytunk és indulunk…
- Jól van megyek már… - jött le hozzám a lépcsőn.
- Mit hallok lányok? Még nem pakoltatok be rendesen? – jött karba tett kézzel apu.
- Ne csináld már, majd holnap bepakolunk.
- Ree, megbeszéltük, hogy még ma bepakoltok.
- Én már bepakoltam. – kiáltott az emeltről Rox.
- Jól van hugi, tudjuk. Apaa…léccí. Tudod, hogy megbízhatsz bennünk. Nem felejtünk el semmit.
- Jól van. Úgysem tudlak meggyőzni titeket. De este kilenckor itt legyetek az ajtóban.
- Köszi apu, itt leszünk. Szeretünk. – kiáltottunk vissza már az ajtóból és már ott sem voltunk. Hamarosan megérkeztünk a helyi kávézóba. Nézelődtem vajon merre vannak Fanniék, majd egy ablak melletti asztalnál megláttam őket. –
- Sziasztook. – sétáltam feléjük mosolyogva, majd Fanni felállt és megölelt.
- Jaaj csajszi. Holnaptól nem láthatlak… Annyira fogsz hiányozni. – hangján hallatszott szomorú.
- Te is nekem, de mindig is tudtuk, hogy eljön ez a nap. – magyaráztam, s közben leültünk a többiekhez.
- Szia, Ree. Els. – mosolygott felénk Szandi.
- Jaj ne csináld már. Te is hiányozni fogsz.
- Tudom. – vigyorgott.
- A többiek?
- Mindjárt jönnek. – amint Fanni kijelentette ezt a mondatot itt is voltak.
- Ááá… végre már itt vagytok. – álltam fel, hogy köszönjek az érkező Danának, Vikinek, Barbinak, Tominak és Márknak.
- Annyira fogtok hiányozni. – öleltem őket sorba.
- Ti is fogtok nekünk. – mosolygott Viktor.
- Akkor megyünk? Nem akarom lekésni a filmet. – motyogott Els.
- Persze. Ööö…mit is fogunk meg nézni?
- Step up 2.
- Jee… szeretem a táncos filmeket. – ölelte át a vállunkat Márk.
- Igen. Mi is. Ezért nézzük meg. – löktem le kezét vállamról. Hamarosan megérkeztünk és megvettük a jegyeket. Éppen mentünk befelé… -
- Jut eszembe. Rox miért nem jött?
- Ő már elköszönt a két legjobb barátnőjétől, most meg otthon Twitterezik és lesi Bieberről a híreket. ~tudni kell rólam, hogy nem igazán rajongok JB-ért de a kisebbik húgom rajongója.~
- Tényleg…ő Bieber rajongó.
- Ja. Néha kikészülök tőle, de én így szeretem. Mindkettőt ahogy van! – mosolyogtam Elsre.
- Mi is szeretünk, de most nézzük a filmet. – mutatott a vászonra Els, és kezdődött is a film. Nem tűnt sok időnek míg megnéztük, de mégis már este 7 volt mikor kijöttünk a moziból. –
- Csoda, hogy nem zavartak ki. – lökdöstem Tomit.
- Most miért? Csak egy kicsit voltunk hangosak…igaz haver? – vigyorgott a mellettünk battyogó Márkra.
- Ja persze.
- Na jó. Most hova? Ötlet? – kérdeztem a többiektől.
- Hmm…pizzéria?
- Ilyenkor? – néztem rá kikerekedett szemekkel Vikire.
- Most miért? Még csak fél nyolc lesz.
- Felőlem. – Mikor megérkeztünk voltak azért egy páran ahhoz képest, hogy már esteledik. Beültünk az egyik asztalhoz a csajokkal míg a fiúk leadták a rendelést. –
- Milyen piát kértek? – kiabáltak felénk.
- Én egy sió,narancslevet. – kiáltottam vissza.
- Nekünk is jó lesz. – helyeselték a többiek. Miután kihozták a pizzát, hamar megkajáltunk. ~Nem tudom, hogy bírja ez a két pasi. Majdnem mind a három pizzát ők ették meg.~ Hamarosan a házunk elé értünk. Kilenc előtt tíz perccel.
- Milyen pontosak anyuci pici lánykái. – borzolta össze a hajam Márk.
- Hééé…egy nem vagyunk anyuci pici lánykái. Kettő, holnap korán kelünk mert mi még pakolunk és amúgy is indulunk haza. Három, ha még egyszer ezt csinálod eltöröm a kezed. - fenyegettem.
- Jól van, jól van. Na sziasztok. – ölelt meg minket egymás után Márk, majd Viktor.
- Csajook. – indultam Fanni, Szandi és Dana felé.
- Ree… - öletek meg.
- Gyere ide Els. – intettem neki.
- Jaajj, csoportos öleléss. – gügyögött Viktor. Mire csúnyán néztem rá majd ők is odajöttek.
- Jól van most már megyünk. Hiányozni fogtok. – köszöntünk el tőlük.
- Majd küldjetek képeslapot. – kiáltottak a többiek miközben indultak haza felé.
- Feltétlenül. Sziasztook. – intettem nekik majd Elsivel bementünk a házba. Anyáék már aludtak, Rox a TV-t leste.
- Csak nem Bieber? – közeledtem felé. De csak viccnek szántam, hogy Bieber megy a TV-ben.
- Pontosan. Épp a Pray megy.
- Mentem. – fordultam vissza. - Ha vége te is menj aludni mert holnap korán kelünk. – kiáltottam neki a lépcsőről. Megmostam a fogam, lezuhanyoztam, még felléptem facebookra és twitterre, írtam a csajoknak, és Amnek is, majd lefeküdtem aludni.
*§*§*§*
Szerencsére még apuék előtt keltünk és gyorsan bedobáltuk a még kint maradt cuccainkat. Lezuhanyoztam, elvégeztem a reggeli szokásos teendőimet majd kiválasztottam a mai összeállításom. Egy szaggatott rövidnacit és egy sima fehér felsőt vettem fel. Majd a tükör elé léptem. Hajamat kivasaltam majd összecopfoztam. Leheletnyi sminket tettem csak fel, majd befújtam magam Someday-os parfümmel ~hugomé…kölcsön vettem. Most na, ez az egy dolog van ami jó és Biebertől származik.~ Végignézem magamon és egy mosollyal nyugtáztam a végeredményt. Kikészítettük a nappaliba a táskáinkat majd még gyorsan bedobtam egy barna kistáskába a telóm, fülesem, zsebit és ilyen kis apróságokat majd lementem a többiekhez. Elég hamar odaértünk, felszálltunk a gépre és elindultunk. Gyorsan elment az út, egy kicsit bealudtam és csak arra eszméltem, hogy valaki kelteget.
- Ree, ébresztő megérkeztünk.
- Mi? Jaj, elaludtam?
- El, de rendesen. Na kelj. – felálltam megigazítottam magamon a ruhát, és a hajam majd elindultam a többiekkel. Megkerestük a csomagjainkat, első dolgom volt megnézni mennyi az idő; (délután)fél hat. Miután mindent elrendeztünk hívtunk egy taxit. Mikor hazaértünk örömmel rontottunk be a lakásba.
- Végre, újra itthon. – mosolygott apu.
- Hosszú kilenc év után. – mosolyogtam rá, majd meg sem várva a többieket elindultam felfelé.
- Van egy kis meglepetés. Egy kicsit felújítottuk a házat. – erre nem válaszoltam semmit csak berontottam a szobámba. Az állam leesett tőle. Egyszerűen imádtam. Lila-fehér falak, bútorok, minden. Táskáimat ledobtam az ajtóba és lerohantam anyáékhoz.
-Jaj,anyaa,apaa,egyszerűen imádom!! Köszönöm,köszönöm,köszönöööm. – ölelgettem őket össze-vissza. Közben a lányok is felértek és sikítva rohantak vissza anyáékhoz, közben én fel mentem a szobámba. Levettem a cipőm, és hanyatt dőltem az ágyon. – Otthon, édes otthon. – motyogtam magamnak. Hirtelen megcsörrent a telóm. Gyorsan előkaptam a zsebemből. – Igen?
~ Szia, csajszi.
- Am?
~ Én-én.
- Am! Jaaj, annyira hiányzol, mikor találkozunk?
~ Háát…nem is tudom. Tudod most épp itt vagyok aa…
- Aaa?
- Meglepiiii!!! – rontott be mosolyogva szobámba Am.
- Am! Jaj, te jó ég. Annyira hiányoztál. De hogy-hogy?
- Te is,te is. Hát tudod anyudékkal szervezkedtünk.
- Jaj, ez…ez…meg kell köszönnöm nekik.
- Majd később megteszed. Most mesélj volt valami érdekes az elmúlt egy hétben míg nem váltottunk csak kb.2-3 szót twitteren?
- Semmisem történt. Hét elején dobtam Mátét, de semmi.
- Te jó ég. Mi történt? – ültünk le mindketten az ágyra.
- Megcsalt. De mondom nincs semmi. Inkább mesélj te.
- Hát… velem sem történt semmi különös. – mosolygott.
- Naaa… látom rajtad, hogy volt valami. Pasi?
- Az. –mosolygott egyre jobban.
- Chaz?
- Az-az.
- Na mesélj!
- Igazából, semmi különös de…
- De? Jaj, Am ne keljen már minden szót harapófogóval kihúzni belőled.
- Semmi különös nem volt, csak meg keresett, beszélgettünk, és megint olyan jóba vagyunk. Jaaj, Ree…annyira szeretem, de… de nem hiszem, hogy újrakezdené velem.
- Jaj, csajszi csak lesz valahogy. Biztos sikerülni fog.
- Biztos?
- Igen, biztos. – mosolyogtam bíztatóan.
- Lányok sajnálom, hogy elkell rontanom a kedvetek de, Ree, ugye tudod, hogy holnap már menned kell suliba? – nyitott be anyu az ajtón.
- Na nee… - dőltem hátra az ágyon.
- Nyugi már, jó lesz. – lökdösött Am.
- Na jó. Köszi az infót anyu. – köszöntem neki jelezve, hogy Ammel szeretnék beszélni.
- Kik lesznek az osztálytársaim?
- Hát, én…
- Ego magával kezd… - mosolyogtam mire csak kinyújtotta a nyelvét, én pedig megdobtam egy párnával. – Tudod, hogy csak hülyüjök. De mielőtt belekezdesz csak keresztnevet mondj.
- Szóval…ÉN… – direkt kiemelte az én szócskát. – Chaz, Ryan, Caitlin, Jenny, Katy, Jason… - és csak sorolta, sorolta, sorolta de egy néven megakadt a fülem. – Justin…
- Justin? Ugye nem?
- De igen.
- Minek jön az tanulni? Menjen csak énekelgetni.
- Jól van már kibírod, amúgy most épp szünetet tart vagy mi. Tanulni neki is kell.
- Szerezzen magán tanárt.
- Jól van, mondtam kibírod. Nem halsz bele.
- De, hogyha énekel. – magyaráztam és hülye pofát vágtam hozzá. Majd hirtelen csöngettek. – Majd én kinyitoom…- kiabáltam a többieknek miközben elindultam kifelé, s le a lépcsőn. Mikor leértem beálltam a tükör elé gyorsan megigazítottam a hajam egy halvány mosolyt festettem arcomra és nyitottam is az ajtót. Na hát az aki velem szemben állt...
AJÁNLOM AZ OLDALT
