~ez most vicc? mit keres ez itt?~ gondoltam magamban, de annyira elbambultam, hogy csak arra eszméltem integet előttem.

- Hahó…

- Ja, Ööö…bocsi. Szia.

- Szia. Justin vagyok. – nyújtotta felém kezét.

- Cheree… amúgy tudom. De…ööö…mit keresel itt? – nem akartam bunkónak tűnni csak így jött ki.

- Anyum küldött, hogy üdvözöljem az új szomszédokat.

- Okééé…Gyere be. – mikor beértünk a nappaliba leült a kanapéra…

- Ja, amúgy kérsz inni valamit?

- Az jól esne köszi. – vette elő300W-os vigyorát.~most hanyatt kéne vágódnom?~ gondoltam magamban.

- Narancslé jó lesz?

- Igen. – bementem a konyhába öntöttem neki, majd magamnak is és vissza mentem hozzá.

- Amúgy honnan jöttetek? – kérdezet miután belekortyolt narancslevébe.

- Magyarország…

- De…ööö…nincs is…

- Akcentusom? Igen, mivel eredetileg itt laktunk csak pár évre elmentünk és most visszajöttünk.

- Értem…És hány éves is vagy?

- 17. ~vagyis csak leszek egy hónap múlva de mindegy~

- Én is. Akkor gondolom osztálytársak leszünk.

- Ja. – vágtam rá unottan.

- És… - kezdte volna de közbe vágtam.

- Bocsi. Szívesen dumálnék de a legjobb barátnőm fent vár, és sok megbeszélni valónk van.

- Értem…

- De ha akarod szólok a húgomnak, vele biztos sokat beszélhetsz…

- Ööö…oké.

- Akkor én most tűnök. Héé, Rox. – kiáltottam fel.

- Megyeek…- kiáltott már a lépcső tetejéről és hamarosan leért a nappaliba. – Te jó ég…

- Ne ijeszd el a szomszédot. – ütögettem meg a vállát miközben felmentem szobámba. Útközben még ennyit hallottam;

„- Úristen…ööö…szia. Roxy vagyok, nagy rajongód. Ja, figyelj nem akarlak elijeszteni. Normális vagyok nem az a sikítozós rajongó sablon csak meglepődtem…” – ezen elmosolyodtam, és már ott is voltam a szobámban.

- Anyáám… - vágtam be magam mögött az ajtót.

- Mi az? Ki volt?

- Az a Bieber gyerek.

- Na neee…

- Na deee…- utánoztam barátnőm miközben leültem mellé az ágyra.

- Minek?

- Jött üdvözölni az új szomszédokat. Na, de ne is foglalkozzunk vele. Mit csináljunk?

- Neked még ki kéne pakolnod, nem?

- Jaja. – sóhajtottam.

- Segítek.

- Ohh…köszi.

*§*§*§*

Bekapcsoltam a TV-t és épp Selena Gomeztől ment a; Love You Like a Love Song. Ammel elkezdtünk hülyéskedni és éneklni. Am megforgatott, elengedett én pedig az ajtó felé forogtam (csukott szemmel). Mikor megálltam és kinyitottam a szemem, valaki vigyorgó fejével találtam szembe magam.

- Hát te?

- Hát én csak elakartam köszönni. Anyukád mondta, hogy itt talállak.

- Oké, szia! – integettem miközben leültem az ágy szélére.

- Hát akkor majd még beszélünk…gondolom. Sziasztok! – mosolygott majd el is tűnt.

- Ez cink volt. – huppant le mellém barátnőm.

- Az.

- Sajnos nekem mennem kell.

- Ne már. Muszáj?

- Igen, sajnos. Holnap eléd jövök. Akkor majd még beszélünk…gondolom. – utánozta Justint mire én hozzá vágtam egy párnát. – Jó hagylak. Helóó…

- Sziaaa… - köszöntem én is, majd miután elment, lezuhanyoztam aztán lementem vacsizni. Vacsi után elmosogattunk a lányokkal de Roxnak be nem állt a szája, és egész végig Justinról dumált. Már kezdett egy kicsit sok lenni ezért ott hagytam őket és lefeküdtem, de hamarosan kopogtak.

- Ki az?

- Rox.

- Gyere.

- Figyelj. Bocsi, hogy csak róla dumálok.

- Megértem. Belé vagy esve.

- Micsoda? Én???

- Úristen…ööö…szia. Roxy vagyok, nagy rajongód. – idéztem szavait mire csak fejemnek nyomta a párnát.

- Hát most naa… akkor nincs harag? – kérdezte én pedig felültem mellé.

- Miért lenne? Na gyere. – mosolyogtam majd megöleltem. – Na de most már menj aludni, holnap suli…sajnos. – ki is ment én pedig hamarosan kidőltem és átléptem Álomvilág határát. Reggel, elég korán keltem, ezért miután elvégeztem a reggeli szokásos teendőimet, lementem és csináltam reggelit mindenkinek.

- Csak nem palacsintát készít itt valaki? – jött mosolyogva apum.

- De igen.

- Mire készülsz?

- Én?

- Akkor szoktál szorgoskodni.

- Nem lehet egy kis jó indulat sem az emberben? – kérdeztem boci szemekkel. Igzaázból most tényleg nem készültem semmire.

- Oké, nem készülsz semmire. Megértettem. – hamarosan a lányok is lejöttek, anyu is és mindenki megreggelizett. Felmentem a szobámba és kiválasztottam a mai összeállítást.

Egy lila csőnaci, fekete top, lila kardigán, egy pár fülbevaló, karkötő,a kamu szemüvegem és az elmaradhatatlan csövessapi. Hajamat csak kivasaltam és kiengedve hagytam. Nem soká itt volt Am és elindultunk a suliba.

- Remélem nem fog rögtön az elsőnap kikészíteni a tanár.
- Neem…rendes tanárunk van.
 
- Akkor ok. Ööö… délután nem megyünk valamerre?
 
- Menjünk. Hova?

- Még nem tudom. Majd nap közben kitaláljuk.

- Ok. – hamarosan beértünk a suliba és kezdődött is az első óra. Szerencsére Am mellé ültetett a tanár, de az előttünk levő padban ült Chaz és Justin. (-.-’) Amikor csak tudtak és a tanár nem figyelt minket figyeltek és csak dumáltak, és dumáltak. Ez így ment egész nap. (!!!) Amikor ebédszünet következett azt hittem végre megszabadultunk tőlük. De nem…

- Sziasztok. Nem baj ha ideülünk.

- Ami azt illeti… - nem tudtam befejezni a mondatot mert Am félbeszakított.

- Nem. – hát persze…ő szereti Chazt…

- Akkor jó. – ültek le mellénk a fiúk. Pontosabban; Am mellé Chaz, mellém meg Justin.

- Ryant hol hagytátok? – néztem Chazre de helyette Justin válaszolt.

- Megbetegedett.

- Jobbulást neki.

- Ree, akkor merre délután?

- Még nem tudom…

- Nem akartok velünk jönni? – nem igaz ez a Justin. Nem tud egyhelyben megmaradni, CSÖNDBEN (!!!).

- Minek?

- Nem mehetünk az új szomszéddal a partra?

- De.

- Oké, akkor háromkor a házatok előtt? – fordult felém Justin. ~nem mintha eddig nem engem figyelt volna (-.-’)~

- Ok. De mi most mentünk. Sziasztok. –álltam fel, de barátnőm még mindig ott ült.

- De…

- Gyere.

- Oké. Sziasztok.

- Akkor háromkor a házatok előtt. Sziasztok! – vigyorogtak mind a ketten. Gyorsan hazaértünk. Rávettük Am és az én szüleimet, hogy Am ma nálunk aludhasson és tőlünk megyünk holnap suliba. Mikor hazaértünk csak odaköszöntünk anyuéknak, gyorsan elkéredzkedtem majd mentünk is készülni. Nem Justinék miatt vártam, hanem mert végre ismét barátnőmmel lehetek, és strandolni megyünk.*-*. Én fekete fürdőruhát vettem fel, Am pedig egy rózsaszínt. Most már csak felkaptam rá egy fehér felsőt, és egy fekete rövidnacit.
~Kivételesen nem vasaltam ki újra a hajam.~ Egy kis alap smink és kész is voltunk. Három előtt fél órával végeztünk, lementünk a konyhába ittunk egy kis narancslevet, pont az ablak előtt sétáltunk el amikor ismerős hangokat hallottunk, kinéztünk és megláttuk Justinékat. Gyorsan felvettem a sarum