Mikor felébredtem Am már fent volt. Feltápászkodtam ágyamból, kikerestem a mai összeállítást és bementem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli szokásos teendőimet. Felvettem egy rózsaszín fehérnemű szettet, majd beálltam a tükör elé. Lazán összecopfoztam hajam, elől fufrum, felcsatoltam, majd feltettem egy kis sminket. ~szemceruza, alapozó, szempillaspirál és egy kis szájfény.~ felvettem összeállításom, befújtam magam Someday-el, majd lementem a többiekhez.

- Jó reggelt.

- Neked is. – mondták szinte teljesen egyszerre. Reggeli után elmosogattam. ~Nem sokára jönnek a többiek~ gondoltam magamban. Els már elment, hiába kérdeztem most nincs kedve velünk jönni. Most itt ülök a nappaliba, valahogy beszélni kéne Roxal…

- Rox… - hiába szólítottam nem válaszolt. – Rox!!!

- Igen?

- Ne csináld már. Ne legyél gyerekes. Ne haragudj olyanért amiért nem kéne.

- Én nem haragszom.

- Roxy, ne idegesíts fel. Tudom, hogy bajod van. Tegnap óta nem vagy hajlandó beszélni velem. – már kiabáltam szegénnyel, de eléggé felidegesített.

- Nekem nincs semmi bajom, csak nem rég még, Justin így elkényeztetett kölyök, úgy anyu pici fia, most meg vele lógsz egész nap.

- De értsd már meg, hogy elhívtak minket, Am miatt mentem és nap végére kiderült, hogy nem is olyan mint gondoltam…

- Biztos beleszerettél…

- Én? Nem! Annyi változott, hogy most már tudom, ő is csak egy ember, normális, és nem olyan öntelt és bunkó mint gondoltam. Amúgy meg te vagy beleesve…

- Ne akard már rám kenni!

- Mi van? Még a vak is látja, hogy odavagy egy emberért akit még csak nem is ismersz. Vagyis most már elmondhatod, hogy az „ismerősöd”, pedig nem igazán beszéltél még vele. Belezúgtál egy sztárba és azért mert egész jóba vagyok vele én nem szeretem, és nem kéne utálnod. Most az egyszer fogd fel, hogy nincs igazad és kész. A vitát itt és most lezárom. Mi most mentünk, cső. – vágtam be magunk mögött az ajtót. Majd elindultunk az iskolával ellentétes irányba. Nem is érdekelt volna most, ha elkések a suliból. Eléggé felidegesített. Leültünk egy kicsit a fűbe. Kikellett szellőztetnem a fejem. ~Miért nem ért meg a húgom?!. Nem is érdekel… had duzzogjon magának.~ gondoltam magamban. Egy kis ideig mér ott ültünk majd elindultunk Justinék felé. Hamarosan a kapujában álltunk. Becsöngettem, ~haladjanak már!~ … Nem sokára Chaz és Juss jött ki az ajtón. Vigyorogtak mint a tejbetök.

- Cső csajszi. – emelte pacsira kezét Chaz. Miután eleget tettem „kérésének”, lepacsiztunk Justinnal is…

- Ömm…szia. – állt meg Chaz, Am előtt. ~igenn:D biztos, hogy még szereti…zavarba jött.:D~ Megölelték egymást majd a suli felé vettük az irányt.

*§*§*§*

Elég unalmasan telt a nap. Rox egy párszor haragosan nézett rám, mikor a folyosón sétáltunk a többiekkel de nem érdekelt igazán. Justinék elakartak menni délután sétálni valamerre de nekem nem volt kedvem, majd Amnek sem, és végül senki sem ment. Asszem. A srácok lehet, hogy elmentek… nem tudom. Most itt fekszek a szobámba…

- Bejöhetek? –kérdezte félve Rox.

- Gyere…

- Sajnálom!

- Mit is?

- Hogy olyan önfejű voltam. Sajnálom. – dőlt el ágyamon.

- Nincs semmi baj… csak mi lehetünk ilyen hülyék, hogy ilyen baromságokon veszünk össze. – kuncogtam.

- Héé… na jó, igaz. Jut eszembe… ma találkoztam egy tök helyes pasival és láttam Elsivel. Olyan jól elbeszélgettek, és szerintem a pasink bejön Els és ez fordítva is valószínű.

- Ohh…kösz az infót.

- Szivi, de tudod, hogy nem vagyok „árulkodós” de ezt tudnod kellett.;)

- Oké.

- Mentemm… sziaa.

- Szia. – miután Rox elment felmentem egy kicsit twitterre és facebookra. Semmi érdekes nem volt. Beszélgettem egy kicsit a régi haverokkal. Tomi és Dana két  napja járnak. Nagyon örülök nekik, összeillenek. Egy kicsit hiányoznak, de most az foglalkoztat a legjobban, hogy valamiért olyan egyedül érzem magam. Nem úgy értem, hogy teljesen egyedül, csak nincs meg az-az érzés, hogy teljes lennék, teljes lenne az élet. Vannak barátaim, itt van a két húgom, ott van a legjobb barátnőm aki mintha a nővérem lenne, itt vannak a szüleim, de valami mégis hiányzik. ~Mindegy… majd csak elmúlik az érzés.~ Épp kiléptem volna twitterről mikor Justin tweetelt.

@JustinBieber: miért nem jöttél ki?

@CheReeLanaC: nem volt kedvem :S

@JustinBieber: értemm… nincs kedved mégis kijönni egy kicsit?

@CheReeLanaC: talán…

@JustinBieber: léccíí :)

@CheReeLanaC: na jó:)

@JustinBieber: :D akkor fél óra múlva??

@CheReeLanaC: oké, de én most mentem…peace:)

@JustinBieber: oks. szia:):)

Gyorsan szekrényemhez siettem és kikerestem egy-két kedvenc ruhadarabom. Nem tudom miért, de vártam, hogy láthassam. ~Nem! Nem szeretem, mielőtt valaki erre gondolna. Csak barátok vagyunk!~ Megtaláltam a fekete csőnacim, egy rózsaszín toppot. Bementem a fürdőbe és átöltöztem. Felvettem egy lila Louis Vuitton sapit, és egy lila sportcipőt. Felvettem egy két kiegészítőt, alapsmink és már kész is voltam. Pont időben, mert csengettek. Kinyitottam az ajtót és Justin állt a lépcső aljába.

- Szép vagy. – mosolygott.

- Nem is, de azért köszi. – sétáltam mellé.

- De az vagy, így sportosan is és ne vitatkozz.

- Oké, merre megyünk?

- Park?

- Oks. – Elindultunk a közeli park felé. Igazából nem valami nagy, de mindenki szeret oda járni. Emlékszem még kiskoromban mennyit játszottam ott.

- Olyan unalmas volt otthon.

- Akkor miért nem jöttél ki?

- Nem tudom… nem volt kedvem semmihez.

- De most kint vagy.

- Kint.

- Miattam. –vigyorodott el, mire egy picit hasba vágtam. – Auucs…

- Egoista. Mit csináljunk?

- Beszélgessünk?

- Most is azt csináljuk.

- Rájöttem. – nevetett miközben leült a mellettünk levő padra. – Van egy ötletem…

- Mond ha nem perverz.

- Van az is… de ez most nem az. Felteszek 5 kérdést, válaszolsz, aztán pedig te kérdezz, ok?

- Okéss… - ültem le mellé.

- Szóval… Mikor születtél? Mi a kedvenc színe(i)d? Hobbi? Van barátod? Itteni barátok?

- 1994. július. 12. Kék,lila és rózsaszín. Éneklés. Nincs, most szakítottam vele. Am, Chaz, TE, még egy-két csaj van az osztályból akikkel jóba vagyok de ennyi.

- Értem. Énekelsz? És miért szak… vagyis…

- Igen éneklek, és nyugi nem harapok. – mosolyodtam el. – Azért szakítottam a barátommal mert megcsalt, elég durván, már a kapcsolatunk elejétől de én nem tudtam róla.

- Köszönöm, hogy elmondod. – tette kezét kezemre.

- Megbízom benned, és úgy érzem elmondhatom.

- Köszönöm. – mosolygott. Közelebb hajolt amitől a vér is megfagyott bennem. Szívem gyorsabban kezdett verni, és nem tudtam mit tegyek. Ajkai bőrömhöz értek, majd miután elhajolt, a bőröm égetett azon a helyen ahol ajka hozzáért. ~Csak arcra puszi volt.~ ettől megnyugodtam, s szívem innentől ismét annyit dobbant, annyi időközönként, még mielőtt hozzám hajolt volna. Egy kicsit összezavart. Nem tudom miért. Csak úgy éreztem, mikor hozzám ér gyomrom görcsbe rándul, kavarog. Szívem hevesebben ver… de… én nem érzek iránta többet barátságnál. Vagy mégis? ~Nem!Nem, Ree… ezt most felejtsd el!~…

- Most én kérdezek. – csináltam úgy, mintha az előbbi nem zavart volna meg. – Kedvenc szín? Barátok? Barátnő?Mikor is születtél? Kedvenc hely? Mármint itt…

- Lila. Chaz, Ryan, Christian, Am és Te. Nincs. 1994. március. 01. Ez a park, és a kosárpálya.

- Mit szoktál itt csinálni a parkban?

- Sétálok, gördeszkázok, itt sokat lehet gondolkodni…úgy értem csak leülök egy fa tövéhez vagy egy padra és itt nem zavar meg senki.

- Értelek. – mosolyogtam rá. – Téényleg…

- Mi az?

- Én nem is tudok gördeszkázni pedig szeretnék megtanulni. – álltam fel a padról.

- Majd én megtanítalak.

- Tényleg? Köszii.

- Akkor menjünk. – indult el a park „kijárata” felé.

- Hova is?

- Hozzánk. Gördeszkáért.

- Ja, oks. – mosolyodtam el, majd elindultunk. Szerencsére elég közel van a park. Most csak csöndben sétáltunk egymás mellett. Talán kicsit túlságosan is szorosan. Keze hirtelen hozzáért enyémhez, amitől kirázott a hideg. Felemeltem kezem és megigazítottam hajam, ne legyen furcsa ha hirtelen elrántom. Hamarosan oda is értünk. Bementünk a házba. Egyszerűen csodásan nézett ki. Letisztult stílus, gyönyörűre festett falak. Felmentünk Justin szobájába majd elkezdett keresgélni valamit. Az ő szobája az a tipikus pasis szoba. Előkapart egy könyökvédőt. Épp odaakarta adni.

- Ugye csak viccelsz?

- Deszkáztál már?

- Nem…

- Akkor biztos vagyok benne, hogy el fogsz esni. Ott leszek és segítek de ezt nem lehet elkerülni.

- Nem baj, nem kell.

- Biztos?

- Igen!

- Te tudod.

- Akkor menjünk. – kapta fel szekrénye mellől a deszkát. Visszamentünk a parkba majd kerestünk egy megfelelő helyet. Először Justin megmutatta mit is kéne csinálni, majd magyarázni kezdett…