- Először is az egyik lábaddal rá állsz… - kezdte. Én pedig nem meg sem várva, hogy befejezze megpróbáltam magamtól. Mit ne mondjak…elég hülye ötletnek bizonyult. Annyira ügyetlen voltam, hogy épp elindultam de el is estem. Kicsúszott lábam alól a deszka én pedig a földön landoltam.
- Auuucs…
- Jól vagy? – kérdezte ijedve Juss, miután odarohant hozzám.
- Igen…áuu…vagyis nem.
- Segítek.
- Nem, köszi nem kell. – próbáltam felállni de visszaestem. – Na jó, mégis.
- Mid fáj? Lábad, csuklód?
- Hmm… - mosolyodtam el…~ a hátsóm de ezt inkább nem mondom mert még elkezd nekem itt fantáziálni xD~ - A csuklóm.
- Mondtam, hogy el fogsz esni.
- Oké anyu, megértettem. – vigyorogtam rá.
- Hahaha. Na gyere.
- Hova?
- Haza viszlek. Mára elég volt a gördeszkából. – igazából, mára már nem is volt kedvem hozzá, úgy hogy nem annyira bántam. Hamarosan hazaértünk és Justin felkísért a szobámba. Keresett egy törcsit, hogy hideg borogatást tegyen a kezemre. ~hát igen. Olyan ügyesen estem, hogy eléggé bedagadt.~
- Áucs…
- Bocsi. – Justin szemeiben bűnbánat csillant meg.
- Justin mi a baj?
- Ez az én hibám.
- Mi? Dehogy is!
- De! Erőltetnem kellett volna a könyökvédőt és a csuklószorítót. Vagy nem is kellett volna, gördeszkázni tanítsalak.
- Justin, NEM a te hibád. Én erőszakoskodtam, hogy nem akarom a csuklószorítót, és ezt leszámítva –mutattam csuklóm.– egész jó délután volt.
- Szerintem is. – mosolyodott el gyengéden és halványan.
- Filmezünk?
- Ööö…oké.
- Mit nézzünk?
- Nem tudom…ömm…valami horrort.
- Halloween 2?
- Oké. – arcán egy kis sunyi vigyor jelent meg de még mielőtt rákérdeztem volna kikereste a filmet ~ottvolt rögtön a TV alatt~ és bekapcsolta majd leült az ágy szélére.
- Kényelmes ott?
- Igen.
- Justin, mondtam, hogy nem harapok. Gyere már ide. – ütögettem meg magam mellett a helyet. Feljebb csúszott és az ágy háttámlájának dőlt ahogy én is. Elég ijesztővolt a film de mi választottuk. Nem tehetek róla de az ijesztőbb részeknél egy picit Justinhoz bújtam. Nem „úgy”, csak mint egy barát, szorosan megöleltem. Mire vége lett a filmnek már 7 óra elmúlt.
- Elég késővan, nekem mennem kell.
- Nem maradsz vacsira? –ültem még mindig ágyamon.
- Nem akarok zavarni és mennem is kell…
- De nem zavarsz.
- Köszönöm de tényleg mennem kell. Fáradt vagyok és holnap amúgy is suli. Neked is. Szóval megyek. – lehajolt hozzám égy egy puszit nyomott hajamba. – Szia.
- Sz-szia. – motyogtam.
*§*§*§*
Reggeli után visszamentem szobámba, majd elmentem zuhanyozni. Miután végeztem, elővettem egy fehér, fehérneműszettet majd kikerestem a mai cuccaimat.Előkapartam egy csőnacit és egy rózsaszín smile-s pólót. Felvettem még egy fekete mellényt. Bementem a fürdőbe, kivasaltam a hajam, ezután egy kicsit kifestettem magam. Ma nem kellett sok minden, úgyhogy csak egy kisebb rózsaszín táskába bedobáltam a cuccokat amik mára kellenek, felvettem a rózsaszín tornacipőm és kimentem a többiekhez. Nem is mondtam tegnap este Roxxal még beszéltünk és most már, teljesen jóba vagyunk. Új kiszemeltje: Cody Simpson -.-’… ez a csaj nem gyógyul ki a sztárokból. Beszéltem Elsievel is. Tényleg bejön neki az a pasi akit Rox mondott. Ja igen, és: David Bluenak hívják. Ha jól tudom 16 éves. Hmm…majd figyelek. Els nem jön velünk mert Daviddel megy suliba. Most pedig itt állok a ház előtt a többiekkel és Amet várjuk.
- Sziasztook!
- Sziaa. – ölelte meg Chaz, Am-et.
- Szia, Am.
- Ree. –ölelt meg, de véletlenül úgy, hogy csuklóm is „közénk szorult”.
- Aucs…
- Mi a baj? –engedett el ijedten.
- Az én…
- Justin! – fordultam felé.~értse már meg, hogy nem azőhibája!~ - Szóval, tegnap gördeszkázáskor elestem és beütöttem a csuklóm, de már nincs semmi baja.
- Biztos?
- Igen. Na akkor megyünk?
- Menjünk.
*§*§*§*
* Justin szemszöge *
Chaz és Am elmentek megbeszélni, hogy akkor mi is van köztük. Reevel meg nem tudom mi van. Igaz is…Ree…Olyan furcsa, vagyis nem furcsa. Más, mikor vele vagyok. Valamiért teljesnek érzem magam, az életet. Mintha eddig valami hiányzott volna, de mikor vele vagyok már nincs ez az érzés. Hiába, hogy nem olyan rég ismerjük egymást. Mintha mindig is ismertem volna. Mikor hozzámér, mintha áramütés érne… de… nem tudom, mire vélni érzéseim. Eddig még senkinél nem éreztem ilyet. Mikor vele vagyok megszűnik a világ körülöttünk, és csakővan nekem. De ez így nem jó. Tudom, hogyőnem így érez irántam. Tudom, hogy nem lenne ebből semmi, és nem akarom, hogy utána még barátok sem legyünk. Inkább csak barátja vagyok, minthogy senkije se legyek. Hogy ne lehessek közelébe. Ki kell vernem fejemből ezeket az érzéseket/gondolatokat. Nem is érdemelném meg, hogy velem legyen. Sokkal jobbat érdemel nálam. Gondolat menetemet, telefoncsörgés zavarta meg.
~ Cső, haver. – köszönt bele Ryan.
- Cső.
~ Nincs kedved kosarazni egyet?
- Te nem beteg vagy?
~ Már nem. Ma már mehettem volna suliba de nem mentem. Na jössz?
- Ketten?
~ Jön Chris is.
- Akkor jó. Mikor?
~ Fél óra múlva ott vagyunk.
- Ok. Cső
~ Cső. – miután kinyomtam a telót. Elmentem, lezuhanyoztam, majd átöltöztem. Felmentem egy kicsit twitterre. Nem volt semmi különösebb. Egy pár, kövess így, kövess úgy a belieberektől.Egy-kettőt visszakövettem, majd a változatosság kedvéért, mintha nem nézném eleget (xd), ráléptem Ree profiljára. Legutoljára ki írt valamit, ami nekem egy picit furcsa volt, hisz én is valahogy így érzek de biztos nem „nekem” írta.
@CheReeLanaC:„Ki érti az érzelmeket? Van, hogy olyan iránt érzünk valamit, amit biztos nem viszonoz. Miért ilyen nehéz?”
Egy picit elgondolkoztam rajta de végül arra jutottam, hogy biztos nem nekem írta. Kikapcsoltam laptopom és Ryanék már itt is voltak…